A középkori időszámítás és naptár [1]
A gregorián naptárt – ami az időszámítás kezdete Krisztus születéséhez igazítja, és ami ma a legelterjedtebb naptárrendszer a világon – mindössze a XVI. század végétől használatos. Milyen naptárt használtak akkor a középkorban? Mik jellemezték az időszámítást az egyetem 1367-es alapításakor?
Az Európában jelen lévő időszámítási módszerek folyamatosan változtak a késő reneszánszi Gergely-naptár megjelenéséig. A középkori időfelfogás alapját Szent Ágoston fektette le, mégis az európai időszámítás fundamentumát az ókeresztény szerzetes, Dionysius Exiguus hozta létre. Érdekesség, hogy ezekben a naptárakban a hetek első napja a vasárnap volt, amit abban a korban „Dominica” néven volt megtalálható a keltezésekben. A kedd megnevezése a „feria secunda”, míg a szerdáé a „feria tercia” volt; így haladva tovább a latin számok sorában.
Ma már el sem tudjuk képzelni, de az egyetem alapításakor nem ismerték az egy-egy évre vonatkozó naptárt. Olyan naptár volt használatban, ahol szentek nevei és az ünnepek voltak feltüntetve változatlan helyeken. Ezek voltak az úgynevezett öröknaptárok, melyben a változó ünnepeket és a „vásárnapokat” az aranyszám és a vasárnapi betű jelölte. Az idő számítása így meglehetősen körülményes volt, amit sokszor naptárkerék használatával könnyítettek meg.
A középkorban használatos naptárakban még sorra változott az év kezdete. Az azóta már teljesen elterjedt január 1-jei évkezdést - bár ismerték a középkoriak - csak a 16. század után vált hazánkban és egész Európában egyetemessé. Az adott év kezdetét sokszor március 1-jével indították, amit például Velencében a 18. század végéig használták. Az angol adózási év is árulkodik a középkori időmérésről, hiszen abban az időben március 25. napja számított az év első napjának. Angliában ez örökségül megmaradt; az adózási évnek még ma is ez a kezdő napja.
A húsvét is több helyen, például Franciaországban, közkedvelt évkezdésnek számított, még úgy is, hogy a mozgó ünnepek között volt. Egyetemünk alapításának jeles napja, szeptember 1. a bizánci császárságban és a görög vallást követő népeknél jelentette az évkezdést, valamint a leginkább elterjedt volt a középkorban december 25., azaz karácsony első napja. Magyarországon többnyire ez utóbbi volt használatos. A 13. századtól helyenként elő-előfordult hazánkban is a január 1-jei kezdési dátum, ami többszáz évnyi, december 25-31. között írt dokumentum esetén ellehetetleníti a valós dátum beazonosítását.
A mai rohanó világunkban már fel sem tudjuk fogni, hogy a középkori ember számára az idő múlása rövidtávon mindössze napszakokban volt mérhető. Miközben hosszútávon az idő előrehaladását az egymást követő ünnepek segítségével érzékeltették az akkori emberek – köztük egyetemünk alapítói. Az időszámolás körülményességéből adódóan sokszor jelentkeztek véletlen pontatlanságok, amiket a Gergely-naptárig nem is sikerült kiküszöbölni.
Írta: Szatnik Szilvia
Forrás:
Lippincott, K. – Eco, U. – Gombrich, E. H. (2002): Az idő története; Bp.; Perfekt Kiadó