Szórakozási szokások 650 éve

A középkorban – mikor a pécsi egyetemet alapították – az európai emberek életük mindennapjait még sokkal inkább közösségben élték meg, mintsem egyéniségként. Ennek köszönhetően – a ma már felfoghatatlan – nyugodt és kiszámítható hétköznapok egyhangúságát megtörő szabadidős tevékenységeket is közösen élték meg. Lássuk a középkori ember szórakozási szokásait! A pécsi egyetemalapításkor a szórakozás valódi közösségi élménynek számított, és a kikapcsolódás az egyházi ünnepekhez volt köthető. Az ünnepek a középkorban még sokkal hosszabbak volt – például a húsvét egy hetes volt, és még a karácsonyt is vízkeresztig ünnepelték –, illetve jóval több ünnepet is tartottak az akkori emberek. A középkori városok és falvak ilyen alkalmakkor előszeretettel tartottak búcsúkat és falunapokat amellett, hogy a közösségek jeles tagjainak lakodalma szintén remek lehetőséget biztosított egy-egy táncos mulatságra. Természetesen a kikapcsolódás formája és minősége attól is függött, hogy mely társadalmi rétegre gondolunk vissza. A nemesek jobbára lovagi tornákkal, várünnepekkel és bajvívással ütötték el az időt, amik egyben nyilvános sportmegmozdulásokat is jelentettek a település lakói számára. Mindamellett, hogy kiegészültek a nemesség körében népszerű lakomákkal és táncos mulatságokkal. A középkori parasztság élete eközben földműveléssel telt, ami javarészt lefoglalta az idejüket, bár az egyházi ünnepeken nekik is lehetőségük volt némi szórakozásra. A paraszti réteg többnyire falusi játékokon – esetleg versenyeken – töltötte szabad idejét, kiegészítve azt a jóval szerényebb, közös étkezésekkel. Mivel az analfabetizmus akkor még általános jelenség volt – szinte csak a papság bírt az írás és olvasás gyakorlatával –, olyan játékok voltak jellemzőek, mint kockavetés, kártya és fogadások. A tanultabb társadalmi rétegeknél a középkor elején ütötte fel a fejét, majd annak derekén terjedt el a ma is népszerű sakk-játék, amely bábuival az akkori társadalmat jelképzete. Már elég korán, a 13. század dereken felütötte a fejét a folklór – azaz a népkultúra – mint szórakozási forma, azonban a valódi hagyományként csak a 14. század utáni parasztság mindennapjaiban honosodtak meg. Ilyenek voltak például a farsangi, vagy akár a karácsonyhoz köthető népszokások is. A kikapcsolódás egy jellemző módját jelentette a vásár is, melyre csak meghatározott városok kaptak királyi engedélyt, azaz vásártartó jogot. Emellett pedig egyfajta szórakozástatásnak számítottak a kivégzések is, melyek a középkorban meglehetősen gyakoriak, illetve minden esetben nyilvánosak voltak. Írta: Szatnik Szilvia Forrás: http://mult-kor.hu/20130606_igy_szorakoztunk_a_kozepkorban Endrei Walter-Zolnay László: Társasjáték és szórakozás a régi Európában. Bp.: 1986. 144-168.